Budapest, Tahi utca 50.
Bővebben:
Az öntözőkertészet Európa-szerte az ő nevükhöz fűződik, és elterjedése szintén nekik köszönhető. Pedig a mezőgazdaság általuk alkalmazott módja nem bolgár találmány, hiszen ezt a keleti eredetű mesterséget már a mezopotámiai törökök és a görögök is folytatták. A bolgárkertészek az új szakma ismeretével együtt a görög szakkifejezések egy részét átvették.
A bolgárkertészek először Szófia környékén próbáltak érvényesülni, de hiába. Terjeszkedésüket az ottani meglevő céhek akadályozták. Ekkor elhatározták, hogy mesterségükkel a szomszédos Duna-melléki országokban próbálkoznak. Timovo vidékéről és Drinápoly közeléből az 1880-as évekig 12000 bolgárkertész járta be Európát.
Angyalföldön a bolgárkertészek a Rákos-patak mentén béreltek földet. Az egyik XIII. kerületi lakos, Szabó Sándor a Váci út 170/A-ból még mindig emlékezett Todor Ivanovra, akinek kertészete és zöldségüzlete volt a Frangepán utca, Röppentyű utca, Hajdú utca és a Rákos-patak által határolt területen. Mamcserov Frigyes, a neves filmrendező elmondta, hogy apja itt élt mint bolgárkertész, és magyar lányt vett feleségül. Nyolc munkatárssal együtt dolgozott, mert a kertet állandóan gondozni kellett. Csak így lehetett a piacot folyamatosan friss főzelékfélével és gyümölccsel ellátni.
Hégráth Gyula, a XIII. kerület szorgalmas és hozzáértő fényképésze érdekes képsorozatban örökítette meg a Megyeri temető síremlékeit. Az egyik fekete márványoszlopon kettős kereszt látható. Alatta felirat: „ nyugszik Stqjanoff Péter (bulgár kertész), élt 64 évet Meghalt 1929. június 5-én.”
A szorgalmas kertészek józan életfelfogását tömören foglalják össze bolgár közmondásaik. Mint például: „A szőlőskertnek nem imádság kell, hanem kapa.” És a másik: „A túlbuzgó szentet az Isten sem szereti.” S végül: „Ha ellenséged a bírád, Isten legyen a segítséged.”